Alapítványról
Köszöntő
Egy személyes történet a túlélésről, szeretetről és küldetésünkről
Nagyné Pintér Jolán
Alapítványi elnök
Jómagam, Gulag túlélő szülők gyermekeként többszörösen is megszenvedtem a kommunista diktatúrát.
Szüleim, Rohr Magdolna és Pintér Károly mindketten politikai elítéltként majdnem tíz évet töltöttek ártatlanul a Gulág számos táborában, messze Szibériában és ez az én életemet is nagyban meghatározta.
Szüleim története
Rohr Magdolna
Édesanyám
Egy háromgyermekes, sváb polgári család legfiatalabb tagja volt. Budapest ostroma idején a szovjet katonák megerőszakolták.
Még nem töltötte be a 17. életévét, amikor koholt vád alapján a szovjet bíróság elítélte. Az otthonától és szeretteitől tízezer kilométerre vitték marhavagonban.
A fiatalság legszebb évei - 17 és 26 éves kor között - a Gulágban teltek el.
Pintér Károly
Édesapám
Leventeként esett fogságba, húsz évre ítélték. Az ukrajnai Lembergben találkozott édesanyámmal.>
Egy jóképű, magas, fiatalon megőszült fiatalember, aki fél évet várt arra, hogy hazája visszafogadja őket.
Itt kezdett udvarolni anyukámnak, és jegyespárként tértek haza 1953 decemberében.
A hallgatás évei
Persze nem volt ez mindig így, hogy lehetett mindarról beszélni, amin a szüleim keresztülmentek!
Negyven évig kellett hallgatni,mert a belügyi szervek a hazajövetelkor megmondták a Gulag-raboknak: "Soha, sehol, senkinek nem mondhatják el, ami velük történt! Ha mégis, akkor visszaviszik őket."
Tudjuk, hogy a hallgatás milyen traumákat okoz az embernek…
Az emlékmű
Édesanyám és a túlélők 1993-ban létrehoztak egy alapítványt.
Emléket szerettek volna állítani annak a több százezer honfitársuknak, akik nem voltak ilyen szerencsések és nem térhettek haza.
Felavatták a világon elsőként a Gulág áldozatainak emlékművét a Budapest Belvárosában lévő Honvéd téren.
Ettől kezdve itt rótták le kegyeletüket Szibériában hagyott sorstársaik előtt.
A küldetés folytatása
Édesanyám halálát követően jómagam vállaltam azt a küldetést, amelyet szüleim és sorstársaik elkezdtek.
Folytatom mindazt, amit Édesanyám elkezdett, legfőképpen azért, mert egyetértek George Santayana filozófus gondolatával
"Aki elfelejti a múltat, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt..."
- George Santayana
Ne engedjünk a felejtésnek, adjunk teret múltunk kibeszélésének, feldolgozásának!